Juhász Magda JÓ ÉJT MOCORGÓ

Nem értem én az órát
miért pöröl velem,
korán reggel felébreszt,
folyvást csörög nekem.

Ilyenkor azt kívánom
aludjon ő is még,
puha, meleg ágyamban
kicsit szundítanék.

De itt az óvodában
az órát kedvelem,
mert anyu jöttét mindig
ő mutatja nekem.

Az ajtó most is nyílik,
megérkezett anya,
olyan vidám és kedves
arcán a mosolya.

Egy pillanat, és máris
nyakában van helyem,
jöttét a kedves óra
jól mutatta nekem.

Marasztal a sok játék,
mackó, vonat, baba,
de búcsút intek nékik,
hisz’ itt van már anya.

A karjaiban este,
ha megpihenhetek,
mellettünk az óránk is,
vidámabban ketyeg.

Elalszom itt a csendben,
anyu ölében jó,
de hallom még, hogy súgja :
- Jó éjt kis mocorgó.

Juhász Magda Hová lett az ellenőrző?

Anyu kérdez, apu faggat
-Ellenőrződ hová raktad?
Ezt kérdezik napok óta,
unalmas már ez a strófa.

Nem találom! Mondtam bátran.
Ott maradt az iskolában.
Vagy a padban felejtettem,
vagy útközben elvesztettem.

Vagy a cica vihette el!
Próbálkoztam újabb trükkel.
Tegnap bebújt a táskámba,
mérges is lettem csudára.

A lábammal dobbantottam,
ki is ugrott onnan nyomban.
Ellenőrzőm csak elvitte,
ejnye, vajon hová tette?

Így soroltam egyre tovább,
keresve a rejtély okát.
Anyu hallgat. Jaj de ciki.
Tudja, hogy füllentek neki.

A szobába apu lépett,
vágtam csodálkozó képet.
Ellenőrzőm ott volt nála,
szőnyeg alatt megtalálta.

Na majd elverem a cicát!
Beírt neked egy szekundát!
Mondta apu nagy mérgesen,
rögtön eltört a mécsesem.

Ne verjétek meg a cicát,
nem ő adta a szekundát!
Tanító nénitől kaptam,
mert az órán rosszalkodtam!

Apu és az anyu nevet:
- Örülünk, hogy jó a szíved!
Ne félj nem bántjuk a cicát,
de kijavítsd a szekundát!

Juhász Magda CSIGA – BÚJÓCSKA

Csiga – biga belebújt a házába,
nem tudok cipőt adni a lábára.
Ejnye csiga mit csináljak most veled,
hogy bírod ki mezítláb majd a telet?

Ne búsulj, mert a csigának nincs lába,
nincs gondja se cipőre, se ruhára.
Alszik télen ki se néz a házából,
csak tavasszal ébred fel az álmából.

Juhász Magda BETEG VAGYOK

Fáj a torkom - mondja Peti,
beteg vagyok, lázam van.
Iskolába sem mehetek,
jobb lesz ma az ágyamban.

Megnéz majd a doktor néni,
és felírja receptre,
hogy az anyu itthon marad,
vigyázni a gyerekre.

Juhász Magda: Az öntelt oroszlán

Ballag egy oroszlán, igen rossz a kedve, senki sincs aki a játszótársa lenne. Egy zsiráf megriad, futva menekülne, kéri az oroszlán ne fusson el tőle. De még a kérés is mennydörgésnek hallik, ilyen könyörgésre egy állat se hajlik. Egérke cincogja: - Igazán sajnálom, viselkedj rendesen, lehetsz a barátom. Ordít az oroszlán: - Király az én rangom, egy hitvány egérrel dehogy barátkozom!

Mancsával odacsap, de bizony megjárja, kötélből font csapda, hull a bősz királyra. Kéri az egeret: -Segíts jó barátom, rágd el a kötelet, hidd el meghálálom. Hintázz csak Nagyuram, és ne feledd soha, hogy a királynak is forgandó a sora! Így szólt a kis egér, aztán továbbszaladt, az öntelt oroszlán, a csapdában maradt.

Juhász Magda Az okos nyúl

Volt egyszer egy meseerdő, és abban egy tarka rét, valamennyi kedves állat, ott békében, együtt élt. De egy nap a békességnek egy csapásra vége lett, mert két csibész, messzi földről, az erdőbe érkezett. Róka Jenő s Farkas Benő, így hívták az „urakat”, meseerdő védőinek, nevezték el magukat. Egyszer mikor Nyúlanyó épp, a kertjében dogozott, a két csibész, sebbel-lobbal, hozzá is berobogott. Szólt a róka: - A kertedben hallom sok a kárt tevő, de ne búsulj, nem kell félned, megvéd Jenő és Benő! Nyúlanyónak ijedtében, a hangja is elakadt, Farkas Benő kajánul szólt: -Köszöntsd barátaidat! De Nyúlanyó kővé meredt, szólni sehogy se tudott, végre mégis nagynehezen kinyögte, hogy:- Jó napot. Aztán, hogy így visszanyerte bátorságát és szavát, kínálta a vendégeit: - Egyenek friss salátát! Salátával mi nem élünk, - háborodott fel Benő – nem értett meg a nyúl téged, még egyszer mondd el Jenő! Róka Jenő megragadta a nyúlanyó derekát: - Téged eszünk meg, ha nem adsz nekünk finom uzsonnát! Szabadkozott a Nyúl anyó, hogy nincs otthon semmi más, legfeljebb egy szakajtónyi, barna héjú, friss tojás Az is jó lesz, ide vele! - enyhült a két gazfickó. Hozta nyúl, s egykettőre üres lett a szakajtó. Valamicskét talán ettünk, - fogta hasát a Benő - de, most inni is akarunk, - így kontrázott rá Jenő. Finom mézes teát hozok, - futott volna Nyúl anyó. Bort hozz, ha jót akarsz, mert a tea nekünk nem való! A két csibész így kiáltott, a kis nyúl mit tehetett, ribiszkebort hozott nekik, talált még egy keveset. Kevés volt ez – mondta Benő - ezt a kerted megbánja! Nagy talpával rátaposott salátára, répára. Legközelebb, ha eljövünk őrizni a kertedet, finom ebéd legyen nekünk, mert különben, jaj neked! Mikor végre a két gonosz, a kertjéből távozott, a Nyúl anyó azt képzelte, hogy csak rosszat álmodott. De bizony, hogy nem álmodott, jöttek őzek, és nyulak, panaszkodtak, hogy őket is fenyegették az „urak”. Felbolydult a meseerdő, oda lett a békesség, a sok állat panaszától, zengett erdő és a rét.

Hiába, mert nem segített a sok jajszó és panasz, ”védelmükért” ajándékot várt tőlük, a két ravasz. Hordták a sok finomságot, őzek, nyulak, madarak. Kamrájukban szegényeknek, szinte semmi nem maradt Egyszer aztán a két gonosz, újra Nyúl anyónál járt, de foguk már nem tojásra, hanem pecsenyére fájt. Meguntuk tojáskúrát, húst kíván a pocakunk, holnap délig, legalább egy zsák nyulacskát akarunk. Ott legyen az ajtónk előtt, mert különben jaj neked, Farkas Benő meghúzza majd, azt a hosszú füledet. Így szóltak, majd a nyúl kertjét újra összegázolták, lesz annak sok baja, aki parancsuknak ellen áll. Összeült az erdő népe: - Itt valamit tenni kell, az erdőből a két csibészt, kergessük már végre el! Jajveszékelt egy őzike: - Gyengék vagyunk mi nagyon. Nyúl anyó szólt: - De én ezt már annyiban nem hagyhatom! Hogy ez a két ravasz csibész, nyulakat ragadjon el, törte fejét, és egy tervet végül, mégis kieszelt. Figyeljetek barátaim, talán van egy megoldás. Elmesélte, és szavára felhangzott a kacagás. Ujjongott az állatsereg: - De okos vagy Nyúl anyó, ez lesz majd a két csibésznek igazi útravaló! Másnap reggel ott is volt az ajtajuknál egy-egy zsák. Örvendezett a két gonosz: - Itt vannak a nyulacskák! Róka Jenő így kurjantott: - Gyorsan a lyukba vele, mielőtt meglátja Benő, s azt mondja:- Övé fele! Farkas Benő is behúzta lakhelyére a zsákot. De jó – dörmögte magában - hogy a Jenő nem látott. És amikor a zsák száját kitárta a két mohó, nem nyúl ugrott ki belőle, hanem bolha, millió. Ráugrottak a gazfickók hátára és fejére, nem számított egyik se ily, csípős meglepetésre. Lett jajgatás, vakaródzás, szaladtak ám az „urak”, meseerdő rejtekében, nevettek őzek, s nyulak. Futás közben kiabálták: - Jobb, ha innen szaladunk, ilyen bolhás népeknél mi, tovább dehogy maradunk! Így zavarta el a rókát, és farkast, a gyenge nyúl. Többet ésszel, mint erővel ezt Te is jól megtanuld.

Juhász Magda ANYU SEGÍTS

Mért nincs zoknid te kis macska,
cica mama tán kimosta?
Amíg szárad az a napon,
itt az enyém, neked adom.

De van itt egy nagy-nagy hiba,
két zokni van négy lábadra.
Anyu gyere, segíts hamar,
mert a cica futni akar.

Juhász Magda ANYU MESÉLJ

Alszik erdő és a rét,
alszik minden régen,
csak te vagy még kicsikém,
csak te vagy még ébren.

Mondtam mesét számtalant,
dalt is énekeltem,
mégsem alszol, így kérlelsz
-Anyu mesélj nékem.
Újra kezdem a mesét,
és mikor elvétem,
kijavítod, s elmondod
ahogy én meséltem.

Hogyha elnyom az álom,
már azonnal hallom:
- Anyu kérlek mondd tovább,
hiszen még nem alszom

Álmos vagyok, aludjunk
rimánkodom néked,
de te egyre könyörögsz:
- Csak még egyet kérek.

Te találod ki anyu
a legszebb meséket,
csak még egyet szeretnék,
azt a csodaszépet.

Melyik volt a csodaszép
de jó volna tudni,
és így éjfél körül, már
végre elaludni.

Fátyolfelhőn tündérek,
törpék jönnek értem,
elalszom, és a mesét
te mondod már nékem.

Juhász Magda ANYU ÖLÉBEN

Jó itt télen, jó itt nyáron,
nincs is jobb hely a világon,
itt ringatózni lehet,
hallgatni szép éneket.
Mikor vidám kedvem támad,
vagy ha rám tör a búbánat,
ó milyen jó itt nekem,
nyugalmat lel a szívem.
Olyan meleg, olyan puha,
jó az öledben anyuka,
átölellek, hozzád bújok,
a füledbe titkot súgok,
hogy szeretlek Édesanyám,
ölelj, vigyázz, sokáig rám.

Juhász Magda: Édesanyám

Édesanyám, édesanyám,
olyan sokszor elmondanám.
El is mondom, meg nem unom,
reggel, este mindig fújom.

Édesanyám, édesanyám,
nincs is ennél szebb szó talán,
nincs is ennél szebben hangzó,
szívünk húrján játszadozó.

Édesanyám, édesanyám,
ízlelgeti neved a szám.
Beleírom az irkámba,
súgom, sötét éjszakába.

Édesanyám, édesanyám,
olyan jó, hogy figyelsz reám,
olyan jó, hogy itt vagy velem,
olyan jó, hogy fogod kezem.

Olyan jó, hogy hozzám hajolsz,
és súgsz Te is egy varázsszót.
Örökké mondd, arra vágyom,
ezt az egy szót :- Kisleányom.